Kedves
Sunflower!
Remélem,
te nem olyan vagy, mint azok az emberek, akikre ezt a szót szoktam használni.
Gondolom, most nem igazán érted, hogy miről beszélek, ezért elmondom neked. Az
én szótáramban – igen, a kérdésed jogos lenne, hogy van szótáram? Azt kell
mondjam, hogy van, szeretem mindenre, a saját szavaimat használni. A
napraforgók azok az emberek, akik mindig csak akkor fordulnak a másik felé,
amikor onnan valami jót lehet várni, ha viszont nincs semmi, ami hasznukra
lehet, hátat fordítanak. Sajnos én is elég sok ilyen embert ismerek. Szóval, ha
így nézzük, akkor én vagyok az időjárás… Hm… ez nagyon megtisztelő feladat. Akkor
jelezném, hogy ma erősen esős, borongós időjárás várható, fussatok napraforgók!
Még
azt sem tudod, hogy ki vagyok, aztán itt beszélek neked minden baromságot. Mint
tudod, az interneten bukkantam rád. És hogy miért pont neked írok? Mert
tetszett a neved, igen így egyszerűen. Az enyémet nem szeretném elmondani,
legalábbis az igazit. Nem lenne jó, ha rájönnél, ki vagyok. Szeretnék a
névtelenség homályába burkolózva maradni, persze, ha te se bánod. Neked sem
kell elmondanod a neved, a Sunflower teljesen jó, úgy gondolom, ahhoz, hogy két
ember beszélgetni tudjon, nem feltétlen kell a hivatalos, formai bemutatkozás.
Szóval hívhatsz engem Cinderellának, ahogy a netes nicknevem hirdeti vagy akár
AJ-nek. A többi ember nevét is mind megváltoztatom, nem szeretném, hogy bárki
is magára ismerjen, mert ugye nem a név a lényeg, ahogy pár sorral ezelőtt
mondtam.
Hogy
mit érdemes rólam tudni? Nos, semmit, egyáltalán nem vagyok érdekes,
valószínűleg ezért is léptek le a napraforgóim. Elég is lesz a sok hitvány
hamis barátból, olyanra immáron nem tartok igényt. Viszont annál többet kell,
hogy beszéljek az egyetlen igaz barátomról, Jessről, akit ugyan nem olyan
régóta ismerek - bár olyan, mintha ezer éve barátok lennénk -, ő az egyetlen,
aki mindig kitartott/kitart mellettem, pláne a nehéz időkben. Rá mindig mindenben számíthattam, ami valami
hihetetlen jó érzés. Bár, hogy őszinte legyek a mai napig nem tudom eldönteni,
hogy ő hogyan tud elviselni a sok hülyeségemmel együtt, és miért nem menekült
már el tőlem sikítva. Ez a mai nap legnagyobb rejtélye. Lehet, meg kellene
egyszerűen kérdeznem tőle? Ki tudja… Néhány ember szerint korábbi önmagam
szelleme vagyok mostanában. Én ezt határozottan nem vettem észre. Ezek szerint
akkor nem csak időjárás, hanem szellem is vagyok, elég fura párosítás nem
gondolod? Jessről még azt mindenképpen meg kell említeni, hogy ő az az ember,
aki mindig kirángat a gödörből, vagy legalábbis megpróbálja, ami elég fárasztó
lehet magamat ismerve. De hogy miért nem adta még fel? Hm… Egy újabb kérdés,
amit fel kéne tenni neki. Tudod, én elég gyakran annak a bizonyos gödörnek az
alján vagyok, olykor mások dobálják rám lapátszám a földet, olykor én ásom
saját magamat mélyebbre. Mindkettő ugyanolyan rossz, talán a második a
rosszabb. Ja, és jegyezd meg a gödrös hasonlatomat, elég gyakran használom. Ne
aggódj, kapsz még több általam használatos mondást, csak szépen sorjában
haladjunk, nem lehet egyből elmerülni AJ világában, ahhoz idő kell.
A
mai fontos téma a szerelem, vagyis az érzések. Na, ez totál úgy hangzott, mint
egy töri óra az iskolában. „A mai óránk témája a francia forradalom.” Nem
tiszta ilyen? Volt egy srác, vagy még mindig van, mert nem halt meg, akit
hívjunk mondjuk… hm… Dave-nek, ez elég átlagos név. Nos, ez a Dave elég fontos
volt nekem - még mindig az, a korábbi megjegyzésem miatt - nagyon hosszú ideig, és ő az egyik oka a
mostani hangulatomnak. Valahogy mindig azt éreztem, hogy ő a tökéletes pasi
számomra, persze tudom, hogy senki sem tökéletes, de nekem mégis minden
hibájával együtt az volt. Én komolyan, őszintén elhittem, hogy lehet esélyem
nála, ez már talán a hülyeség felső határát súrolja. Dave is tipikusan az a
típus, aki a bálkirálynőt viszi haza, ha teheti. Most azt mondhatnád, hogy nem
így van, pedig de. Gondolj csak bele, hogy minden pasi, aki teheti, a bálkirálynőt
választja a koszos kis jelentéktelen Hamupipőke helyett… Ez örökérvényű
törvény. Nemrég néztem a Ten Inch Hero
című filmet, amiben szintén erről volt szó. Ott pont az ellentétét mondják,
hogy addig oké, hogy a bálkirálynő kell mindenkinek, de nem azt akarják
hazavinni. Zsiráfeffektus mi? Szép, szép, csak otthonra nem kéne… Baromság! Kit
akarnak ezzel áltatni? Valószínűleg elég sokat fogsz még Dave-ről és Jessről
hallgatni, elvégre csak ez a két ember az, akiről tudok neked beszélni. Hidd
el, hogy később még soknak is fogod érezni az ömlengéseimet.
Most
jöttem rá, hogy még nem is tudod, hogy mi értelme ennek a Dave-es firkának.
Tehát most már annyit tudsz, hogy Dave nagyon régóta fontos nekem, de én neki
persze, hogy nem és valószínűleg soha nem is leszek. Na, jelenleg ez az, amit
megpróbálok túlélni Jess segítségével. Eddig nem túl sok sikerrel, de mit várunk?
Két hét alatt nem lehet csodát tenni, bár azt mondják, hogy ennyi idő alatt a
világot is meg tudnánk váltani. Hm… Az lehet, hogy erre elég két hét, de egy
komoly szerelmi csalódáshoz ez kevés idő. Egy kicsit elbizonytalanodtam abban,
hogy ez tényleg szerelmi csalódás-e. Olykor nem is tudom, hogy mi a szerelem
definíciója, mindenkinek más talán. De most komolyan, honnan tudja az ember,
hogy szerelmes? Rá van írva a homlokára? Vagy a szeme csillog? A drogosoknak
is, ha be vannak lőve, mégse gondolom, hogy olyankor fene nagy szerelmet
éreznek. Most vizsgáljuk azokat a bizonyos lepkéket! Én nem tudom ki találta
ki, hogy a lepkék a gyomorban a szerelem jele. Ha az én gyomromban lenne egy
marék lepke, tuti hánynék, és tuti nem lenne jó érzés, akkor erről ennyit. Aki
kitalálta csak egyen sok lepkét, és érezze jól magát tőle, vagyis inkább ne
egyen, sajnálnám a lepkéket. Szeretem őket, ne haljanak meg egy hülye miatt. Én
határozottan kiállok a lepkék mellett! Védd a lepkéket, ne légy szerelmes! Vagy…
Egyél hangyát, ha szerelmes vagy! Igaz a hangya nem repül, hanem mászik, de
ugyanolyan érzés lehet mindkettő… Szar… Mi van még, amit a szerelem jeleként
tartanak számon? „Ha nincs veled, folyton hiányzik.” A mamám sincs már sajnos velem, mégis nagyon
hiányzik minden nap, akkor szerelmes lennék a mamámba? Kétlem... Újabb baromság.
És még egy feltétel, amit hallottam. „Imádod, ahogy kimondja a neved.” Én
kifejezetten utálom, bárki is mondja ki a nevem, annyit hallottam már, hogy
meguntam... Megint nem nyert. De akkor összegezzük a szerelem fogalmát! Drogos
állapotban a sarokban ülve, lepkét kajálva sírni, mert hiányzik, miközben
folyton mondogatják a nevünket. Kijelenthetem, hogy én nem voltam/vagyok
szerelmes, ha ez ezt jelenti.
Azt
hiszem, mára ennyi is elég volt. A következő levelem témája az álmok, már ha az
elsőt túlélted, és kíváncsi vagy a folytatásra. Ja, azt még muszáj
megemlítenem, hogy a levél megszületését köszönjük meg Charlienak (Egy különc
srác feljegyzései), vagy inkább az írónak kellene? Nem, Charlie-nak. Ha teheted,
mindenképpen olvasd el a könyvet.
A mai tanulság: A lepkéket védeni kell az
elvetemült szerelmesektől, különben hamar kihal a pillangóállomány.
Bocsi
a borongós időjárásért és a szellemjárásért. Eső ellen használj esernyőt, a
szellemek ellen meg sok sót!
Új barátod,
AJ
Mit mondhatnék, nagyon aranyos! :D
VálaszTörlésKöszönöm :D
TörlésEddig nagyon tetszik a blogod, kíváncsian várom a folytatást! :)
VálaszTörlésNagyon jó lett :) folytaasd
VálaszTörlésKöszönöm szépen, igyekszem :)
TörlésKöszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik :)
VálaszTörlés