Kedves
Sunflower!
Azt
hiszem ez a levél korábban érkezik, mint terveztem. Mit tehet az ember, ha
mondandója van, ami erőszakosan akar utat találni magának. Tudom, még időd sem
volt megemészteni a korábbi ömlengésemet, és máris itt a következő, talán a
kettőt egyben egyszerűbb lesz. Előrejelzést tekintve ma borúra számíthatsz, a
jó hír viszont az, hogy az eső ezúttal elmarad. Örülsz, hogy nem kell esernyő,
mi? Sejtettem. Akár hiszed akár nem, jobban érzem magam annak ellenére, hogy
borús a kedvem, lehet, hogy tényleg igaz a „napról
napra jobban vagyok” és az „idő
segít” dolog? Még mindig nem oké minden, de halad, ami jó, mert talán nem
vagyok olyan elviselhetetlen, mint korábban.
Mielőtt
elfelejteném, egy nagyon fontos hírt kell mesélnem. Felkészültél? Nagy levegő,
és kifúj. Megtalált az egyik napraforgóm, el tudod te ezt hinni? Sőt kettő is.
Na jó, így leírva nem is tűnik olyan nagy dolognak, mint ahogy beharangoztam.
Azért fura volt, hogy hosszú idő után miért pont most jelentek meg? Napfényt
sejtettek a közelemben? Én is azt keresem merre lehet, tán a hátam mögé bújt?
Miután közöltem, hogy nincs itt napfény, olyan hirtelen eltűntek, mintha a
Keleti szél fújta volna őket tova. Eldöntöttem, hogy az új stratégiám az „acting like a happy person” lesz.
Mondhatnád, hogy hazug vagyok ettől, de én nem gondolnám. Neked és Jessnek soha
sem hazudnék, de másnak se szokásom. Ez csak az igazág köntösbe bújtatása,
gondolj csak a színészekre, rájuk se mondjuk, hogy hazudnak. Gondoljunk erre
úgy, mint egy szerepre. Lehet, hogyha sokat játszom ezt az új figurát, akkor el
is hiszem, és tényleg jobban leszek.
Emlékszel
a korábbi szerelem témára? Na, a véleményem semmit sem változott azóta. Sőt
saját magamat meglepve nagyon sokat gondolkoztam rajta. Még mindig mély
sajnálatot érzek az aprócska lepkék miatt. Remélem téged se rettentettelek el
ettől a dologtól, elvégre nem feltétlen kell mindenkinek szeretni őket,
teljesen megértem, ha te a másik oldalt erősíted, csak kérlek, előttem ne
beszélj róla, hogy milyen az ízük. Azt hiszem, erről a témáról kész tanulmányt
lehetne írni, nem így gondolod? Még az is lehet, hogy egyszer megírom. Olykor
azt mondják, hogy jól írok, bár ezt nehezemre esik elhinni, vitáznék, de
felesleges úgyse hisz nekem senki, ezért inkább mindenkit meghagyok a saját
képzelgéseiben, ha nekik jó ez, nekem is.
El
kell árulnom neked egy titkot, ha már a nagy love témánál tartunk. Tudod, van
Dave, akiről éppen leszokóban vagyok. Komolyan, mint valami drogos, aki az erős
szerekről próbál leszokni, talán megértem most már milyen lehet egy elvonó.
Néha olyan, mint egy börtön, ahol Jess a börtönőr, vagy még jobban olyan, mint
a Pokol, hű talán ez a legjobb szó rá. De, az eszedbe se jusson, hogy Jess az
ördög, mert nem így van. Ő inkább egy kis angyal a vállamon, aki mindig
figyelmeztet, hogy nem szabad! Totál eltértem attól, amit elkezdtem, szóval
kanyarodjunk csak vissza az eredeti mondandómhoz. Az utóbbi egy hétben legalább
háromszor eszembe jutott, hogy megnézem az adatlapját, hogy legyen valami infóm
róla. Egy hónapja semmit sem tudok Daveről, mert ez a megállapodásom Jesszel,
de őszintén nagyon nehéz. Pláne, amikor kihúzom a fiókom, és megérzem az
illatát. Gondolnád, hogy egy illat mennyi mindent felidézhet? Nekem leginkább
jó emlékeket, amit újra képes vagyok átélni pontosan úgy, ahogy akkor annak
idején megtörtént, a fene azt a jó képzelőerőmet, és memóriámat. Máskor ez egy
jó adottság, de most nem. Vicces, hogy ilyeneket pontosan megjegyzek másokat,
meg hamar elfelejtek, erre mondják, hogy az marad meg az ember fejében, ami
érdekli? Kitudja. Büszke lehetsz rám, mégsem néztem meg a profilját, erős
voltam. Elég meglepő engem ismerve, hogy ezt kibírtam. Hogy ezek a közösségi
oldalak mennyire az ember ellenségei tudnak lenni, borzasztó. Ezt a csatát
megnyertem, viszont a háborúnak még nincs vége! Most jön majd csak a java, de
ne aggódj, majd mindig mindenről tájékoztatlak. Mióta elkezdtem neked írni a
levelet egy dal jár a fejemben, vagyis a refrénje, kíváncsi vagy mi? Éppen
témába vágó, nem életem legjobb száma, de egy időben még egész jól elvoltam vele,
most nem tudom meghatározni milyen a kapcsolatunk, elég hullámzó, olykor jóban
vagyunk, olykor kerüljük egymást, de nagyon. Nos, akkor bemutatom a dal
refrénjét, „Love you like a love song
baby…” Egyszerűen a dallam nem hagy nyugodni, lassan lyukat éget a
dobhártyámon. Selena kérlek, csak öt percig fogd be, de látod nem teszi, ha a
következő levelemet rejtetten dalszövegekkel írom, akkor ezer bocsánat, az már
az őrültség kezdeti fázisa lesz.
Látod,
a mai levelem témája mégsem az álom lett, amit terveztem, így szerintem azt
majd következő alkalommal olvashatod, már ha túléled ezt is. Hacsak nem megint
egy love-storyval hozakodok elő, ami meglehetően fura lenne, bár tuti valamit
olvashatsz majd Daveről. Pedig olyan álmaim vannak, hogy csak na, már amikor
van időm aludni. Tudod, az utóbbi időben ez nálam eléggé luxus dolognak számít,
bár az a vacak két óra se szab határt az idétlen álomvilágomnak. Ha ebből
horrorfilmet írnék, akkor tuti lennék olyan sikeres, mint Stephen King. Érdekel
most már, mi? Majd legközelebb mesélek neked erről is. Kell nekem az alvásról
beszélni, most hirtelen olyan fáradt lettem, de nincs még itt az ideje a
Dreamland kiruccanásnak. Emlékszel még az első mondásomra? Akkor most következik
a második: Majd alszom a sírban! Jól
hangzik nemde bár? Én szeretem mondani, Jess utálja hallgatni, micsoda
összhang, nem?
Akkor
a legközelebbi viszontlátásra! Aludj és álmodj sokat, de eszedbe se jusson
meghallgatni a Love you like a love song baby dalt!
Új barátod,
AJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése