2014. augusztus 23., szombat

2014. augusztus 18.

Kedves Sunflower!

Remélem, te nem olyan vagy, mint azok az emberek, akikre ezt a szót szoktam használni. Gondolom, most nem igazán érted, hogy miről beszélek, ezért elmondom neked. Az én szótáramban – igen, a kérdésed jogos lenne, hogy van szótáram? Azt kell mondjam, hogy van, szeretem mindenre, a saját szavaimat használni. A napraforgók azok az emberek, akik mindig csak akkor fordulnak a másik felé, amikor onnan valami jót lehet várni, ha viszont nincs semmi, ami hasznukra lehet, hátat fordítanak. Sajnos én is elég sok ilyen embert ismerek. Szóval, ha így nézzük, akkor én vagyok az időjárás… Hm… ez nagyon megtisztelő feladat. Akkor jelezném, hogy ma erősen esős, borongós időjárás várható, fussatok napraforgók!

Még azt sem tudod, hogy ki vagyok, aztán itt beszélek neked minden baromságot. Mint tudod, az interneten bukkantam rád. És hogy miért pont neked írok? Mert tetszett a neved, igen így egyszerűen. Az enyémet nem szeretném elmondani, legalábbis az igazit. Nem lenne jó, ha rájönnél, ki vagyok. Szeretnék a névtelenség homályába burkolózva maradni, persze, ha te se bánod. Neked sem kell elmondanod a neved, a Sunflower teljesen jó, úgy gondolom, ahhoz, hogy két ember beszélgetni tudjon, nem feltétlen kell a hivatalos, formai bemutatkozás. Szóval hívhatsz engem Cinderellának, ahogy a netes nicknevem hirdeti vagy akár AJ-nek. A többi ember nevét is mind megváltoztatom, nem szeretném, hogy bárki is magára ismerjen, mert ugye nem a név a lényeg, ahogy pár sorral ezelőtt mondtam.

Hogy mit érdemes rólam tudni? Nos, semmit, egyáltalán nem vagyok érdekes, valószínűleg ezért is léptek le a napraforgóim. Elég is lesz a sok hitvány hamis barátból, olyanra immáron nem tartok igényt. Viszont annál többet kell, hogy beszéljek az egyetlen igaz barátomról, Jessről, akit ugyan nem olyan régóta ismerek - bár olyan, mintha ezer éve barátok lennénk -, ő az egyetlen, aki mindig kitartott/kitart mellettem, pláne a nehéz időkben. Rá mindig mindenben számíthattam, ami valami hihetetlen jó érzés. Bár, hogy őszinte legyek a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ő hogyan tud elviselni a sok hülyeségemmel együtt, és miért nem menekült már el tőlem sikítva. Ez a mai nap legnagyobb rejtélye. Lehet, meg kellene egyszerűen kérdeznem tőle? Ki tudja… Néhány ember szerint korábbi önmagam szelleme vagyok mostanában. Én ezt határozottan nem vettem észre. Ezek szerint akkor nem csak időjárás, hanem szellem is vagyok, elég fura párosítás nem gondolod? Jessről még azt mindenképpen meg kell említeni, hogy ő az az ember, aki mindig kirángat a gödörből, vagy legalábbis megpróbálja, ami elég fárasztó lehet magamat ismerve. De hogy miért nem adta még fel? Hm… Egy újabb kérdés, amit fel kéne tenni neki. Tudod, én elég gyakran annak a bizonyos gödörnek az alján vagyok, olykor mások dobálják rám lapátszám a földet, olykor én ásom saját magamat mélyebbre. Mindkettő ugyanolyan rossz, talán a második a rosszabb. Ja, és jegyezd meg a gödrös hasonlatomat, elég gyakran használom. Ne aggódj, kapsz még több általam használatos mondást, csak szépen sorjában haladjunk, nem lehet egyből elmerülni AJ világában, ahhoz idő kell.

A mai fontos téma a szerelem, vagyis az érzések. Na, ez totál úgy hangzott, mint egy töri óra az iskolában. „A mai óránk témája a francia forradalom.” Nem tiszta ilyen? Volt egy srác, vagy még mindig van, mert nem halt meg, akit hívjunk mondjuk… hm… Dave-nek, ez elég átlagos név. Nos, ez a Dave elég fontos volt nekem - még mindig az, a korábbi megjegyzésem miatt -  nagyon hosszú ideig, és ő az egyik oka a mostani hangulatomnak. Valahogy mindig azt éreztem, hogy ő a tökéletes pasi számomra, persze tudom, hogy senki sem tökéletes, de nekem mégis minden hibájával együtt az volt. Én komolyan, őszintén elhittem, hogy lehet esélyem nála, ez már talán a hülyeség felső határát súrolja. Dave is tipikusan az a típus, aki a bálkirálynőt viszi haza, ha teheti. Most azt mondhatnád, hogy nem így van, pedig de. Gondolj csak bele, hogy minden pasi, aki teheti, a bálkirálynőt választja a koszos kis jelentéktelen Hamupipőke helyett… Ez örökérvényű törvény. Nemrég néztem a Ten Inch Hero című filmet, amiben szintén erről volt szó. Ott pont az ellentétét mondják, hogy addig oké, hogy a bálkirálynő kell mindenkinek, de nem azt akarják hazavinni. Zsiráfeffektus mi? Szép, szép, csak otthonra nem kéne… Baromság! Kit akarnak ezzel áltatni? Valószínűleg elég sokat fogsz még Dave-ről és Jessről hallgatni, elvégre csak ez a két ember az, akiről tudok neked beszélni. Hidd el, hogy később még soknak is fogod érezni az ömlengéseimet.
Most jöttem rá, hogy még nem is tudod, hogy mi értelme ennek a Dave-es firkának. Tehát most már annyit tudsz, hogy Dave nagyon régóta fontos nekem, de én neki persze, hogy nem és valószínűleg soha nem is leszek. Na, jelenleg ez az, amit megpróbálok túlélni Jess segítségével. Eddig nem túl sok sikerrel, de mit várunk? Két hét alatt nem lehet csodát tenni, bár azt mondják, hogy ennyi idő alatt a világot is meg tudnánk váltani. Hm… Az lehet, hogy erre elég két hét, de egy komoly szerelmi csalódáshoz ez kevés idő. Egy kicsit elbizonytalanodtam abban, hogy ez tényleg szerelmi csalódás-e. Olykor nem is tudom, hogy mi a szerelem definíciója, mindenkinek más talán. De most komolyan, honnan tudja az ember, hogy szerelmes? Rá van írva a homlokára? Vagy a szeme csillog? A drogosoknak is, ha be vannak lőve, mégse gondolom, hogy olyankor fene nagy szerelmet éreznek. Most vizsgáljuk azokat a bizonyos lepkéket! Én nem tudom ki találta ki, hogy a lepkék a gyomorban a szerelem jele. Ha az én gyomromban lenne egy marék lepke, tuti hánynék, és tuti nem lenne jó érzés, akkor erről ennyit. Aki kitalálta csak egyen sok lepkét, és érezze jól magát tőle, vagyis inkább ne egyen, sajnálnám a lepkéket. Szeretem őket, ne haljanak meg egy hülye miatt. Én határozottan kiállok a lepkék mellett! Védd a lepkéket, ne légy szerelmes! Vagy… Egyél hangyát, ha szerelmes vagy! Igaz a hangya nem repül, hanem mászik, de ugyanolyan érzés lehet mindkettő… Szar… Mi van még, amit a szerelem jeleként tartanak számon? „Ha nincs veled, folyton hiányzik.”  A mamám sincs már sajnos velem, mégis nagyon hiányzik minden nap, akkor szerelmes lennék a mamámba? Kétlem... Újabb baromság. És még egy feltétel, amit hallottam. „Imádod, ahogy kimondja a neved.” Én kifejezetten utálom, bárki is mondja ki a nevem, annyit hallottam már, hogy meguntam... Megint nem nyert. De akkor összegezzük a szerelem fogalmát! Drogos állapotban a sarokban ülve, lepkét kajálva sírni, mert hiányzik, miközben folyton mondogatják a nevünket. Kijelenthetem, hogy én nem voltam/vagyok szerelmes, ha ez ezt jelenti.
Azt hiszem, mára ennyi is elég volt. A következő levelem témája az álmok, már ha az elsőt túlélted, és kíváncsi vagy a folytatásra. Ja, azt még muszáj megemlítenem, hogy a levél megszületését köszönjük meg Charlienak (Egy különc srác feljegyzései), vagy inkább az írónak kellene? Nem, Charlie-nak. Ha teheted, mindenképpen olvasd el a könyvet.
A mai tanulság: A lepkéket védeni kell az elvetemült szerelmesektől, különben hamar kihal a pillangóállomány.
Bocsi a borongós időjárásért és a szellemjárásért. Eső ellen használj esernyőt, a szellemek ellen meg sok sót!

Új barátod,
AJ