2014. szeptember 24., szerda

2014. augusztus 22.


Kedves Sunflower!

Azt hiszem ez a levél korábban érkezik, mint terveztem. Mit tehet az ember, ha mondandója van, ami erőszakosan akar utat találni magának. Tudom, még időd sem volt megemészteni a korábbi ömlengésemet, és máris itt a következő, talán a kettőt egyben egyszerűbb lesz. Előrejelzést tekintve ma borúra számíthatsz, a jó hír viszont az, hogy az eső ezúttal elmarad. Örülsz, hogy nem kell esernyő, mi? Sejtettem. Akár hiszed akár nem, jobban érzem magam annak ellenére, hogy borús a kedvem, lehet, hogy tényleg igaz a „napról napra jobban vagyok” és az „idő segít” dolog? Még mindig nem oké minden, de halad, ami jó, mert talán nem vagyok olyan elviselhetetlen, mint korábban.

Mielőtt elfelejteném, egy nagyon fontos hírt kell mesélnem. Felkészültél? Nagy levegő, és kifúj. Megtalált az egyik napraforgóm, el tudod te ezt hinni? Sőt kettő is. Na jó, így leírva nem is tűnik olyan nagy dolognak, mint ahogy beharangoztam. Azért fura volt, hogy hosszú idő után miért pont most jelentek meg? Napfényt sejtettek a közelemben? Én is azt keresem merre lehet, tán a hátam mögé bújt? Miután közöltem, hogy nincs itt napfény, olyan hirtelen eltűntek, mintha a Keleti szél fújta volna őket tova. Eldöntöttem, hogy az új stratégiám az „acting like a happy person” lesz. Mondhatnád, hogy hazug vagyok ettől, de én nem gondolnám. Neked és Jessnek soha sem hazudnék, de másnak se szokásom. Ez csak az igazág köntösbe bújtatása, gondolj csak a színészekre, rájuk se mondjuk, hogy hazudnak. Gondoljunk erre úgy, mint egy szerepre. Lehet, hogyha sokat játszom ezt az új figurát, akkor el is hiszem, és tényleg jobban leszek.

Emlékszel a korábbi szerelem témára? Na, a véleményem semmit sem változott azóta. Sőt saját magamat meglepve nagyon sokat gondolkoztam rajta. Még mindig mély sajnálatot érzek az aprócska lepkék miatt. Remélem téged se rettentettelek el ettől a dologtól, elvégre nem feltétlen kell mindenkinek szeretni őket, teljesen megértem, ha te a másik oldalt erősíted, csak kérlek, előttem ne beszélj róla, hogy milyen az ízük. Azt hiszem, erről a témáról kész tanulmányt lehetne írni, nem így gondolod? Még az is lehet, hogy egyszer megírom. Olykor azt mondják, hogy jól írok, bár ezt nehezemre esik elhinni, vitáznék, de felesleges úgyse hisz nekem senki, ezért inkább mindenkit meghagyok a saját képzelgéseiben, ha nekik jó ez, nekem is.

El kell árulnom neked egy titkot, ha már a nagy love témánál tartunk. Tudod, van Dave, akiről éppen leszokóban vagyok. Komolyan, mint valami drogos, aki az erős szerekről próbál leszokni, talán megértem most már milyen lehet egy elvonó. Néha olyan, mint egy börtön, ahol Jess a börtönőr, vagy még jobban olyan, mint a Pokol, hű talán ez a legjobb szó rá. De, az eszedbe se jusson, hogy Jess az ördög, mert nem így van. Ő inkább egy kis angyal a vállamon, aki mindig figyelmeztet, hogy nem szabad! Totál eltértem attól, amit elkezdtem, szóval kanyarodjunk csak vissza az eredeti mondandómhoz. Az utóbbi egy hétben legalább háromszor eszembe jutott, hogy megnézem az adatlapját, hogy legyen valami infóm róla. Egy hónapja semmit sem tudok Daveről, mert ez a megállapodásom Jesszel, de őszintén nagyon nehéz. Pláne, amikor kihúzom a fiókom, és megérzem az illatát. Gondolnád, hogy egy illat mennyi mindent felidézhet? Nekem leginkább jó emlékeket, amit újra képes vagyok átélni pontosan úgy, ahogy akkor annak idején megtörtént, a fene azt a jó képzelőerőmet, és memóriámat. Máskor ez egy jó adottság, de most nem. Vicces, hogy ilyeneket pontosan megjegyzek másokat, meg hamar elfelejtek, erre mondják, hogy az marad meg az ember fejében, ami érdekli? Kitudja. Büszke lehetsz rám, mégsem néztem meg a profilját, erős voltam. Elég meglepő engem ismerve, hogy ezt kibírtam. Hogy ezek a közösségi oldalak mennyire az ember ellenségei tudnak lenni, borzasztó. Ezt a csatát megnyertem, viszont a háborúnak még nincs vége! Most jön majd csak a java, de ne aggódj, majd mindig mindenről tájékoztatlak. Mióta elkezdtem neked írni a levelet egy dal jár a fejemben, vagyis a refrénje, kíváncsi vagy mi? Éppen témába vágó, nem életem legjobb száma, de egy időben még egész jól elvoltam vele, most nem tudom meghatározni milyen a kapcsolatunk, elég hullámzó, olykor jóban vagyunk, olykor kerüljük egymást, de nagyon. Nos, akkor bemutatom a dal refrénjét, „Love you like a love song baby…” Egyszerűen a dallam nem hagy nyugodni, lassan lyukat éget a dobhártyámon. Selena kérlek, csak öt percig fogd be, de látod nem teszi, ha a következő levelemet rejtetten dalszövegekkel írom, akkor ezer bocsánat, az már az őrültség kezdeti fázisa lesz. 

Látod, a mai levelem témája mégsem az álom lett, amit terveztem, így szerintem azt majd következő alkalommal olvashatod, már ha túléled ezt is. Hacsak nem megint egy love-storyval hozakodok elő, ami meglehetően fura lenne, bár tuti valamit olvashatsz majd Daveről. Pedig olyan álmaim vannak, hogy csak na, már amikor van időm aludni. Tudod, az utóbbi időben ez nálam eléggé luxus dolognak számít, bár az a vacak két óra se szab határt az idétlen álomvilágomnak. Ha ebből horrorfilmet írnék, akkor tuti lennék olyan sikeres, mint Stephen King. Érdekel most már, mi? Majd legközelebb mesélek neked erről is. Kell nekem az alvásról beszélni, most hirtelen olyan fáradt lettem, de nincs még itt az ideje a Dreamland kiruccanásnak. Emlékszel még az első mondásomra? Akkor most következik a második: Majd alszom a sírban! Jól hangzik nemde bár? Én szeretem mondani, Jess utálja hallgatni, micsoda összhang, nem?

Akkor a legközelebbi viszontlátásra! Aludj és álmodj sokat, de eszedbe se jusson meghallgatni a Love you like a love song baby dalt!

Új barátod,
AJ

2014. augusztus 23., szombat

2014. augusztus 18.

Kedves Sunflower!

Remélem, te nem olyan vagy, mint azok az emberek, akikre ezt a szót szoktam használni. Gondolom, most nem igazán érted, hogy miről beszélek, ezért elmondom neked. Az én szótáramban – igen, a kérdésed jogos lenne, hogy van szótáram? Azt kell mondjam, hogy van, szeretem mindenre, a saját szavaimat használni. A napraforgók azok az emberek, akik mindig csak akkor fordulnak a másik felé, amikor onnan valami jót lehet várni, ha viszont nincs semmi, ami hasznukra lehet, hátat fordítanak. Sajnos én is elég sok ilyen embert ismerek. Szóval, ha így nézzük, akkor én vagyok az időjárás… Hm… ez nagyon megtisztelő feladat. Akkor jelezném, hogy ma erősen esős, borongós időjárás várható, fussatok napraforgók!

Még azt sem tudod, hogy ki vagyok, aztán itt beszélek neked minden baromságot. Mint tudod, az interneten bukkantam rád. És hogy miért pont neked írok? Mert tetszett a neved, igen így egyszerűen. Az enyémet nem szeretném elmondani, legalábbis az igazit. Nem lenne jó, ha rájönnél, ki vagyok. Szeretnék a névtelenség homályába burkolózva maradni, persze, ha te se bánod. Neked sem kell elmondanod a neved, a Sunflower teljesen jó, úgy gondolom, ahhoz, hogy két ember beszélgetni tudjon, nem feltétlen kell a hivatalos, formai bemutatkozás. Szóval hívhatsz engem Cinderellának, ahogy a netes nicknevem hirdeti vagy akár AJ-nek. A többi ember nevét is mind megváltoztatom, nem szeretném, hogy bárki is magára ismerjen, mert ugye nem a név a lényeg, ahogy pár sorral ezelőtt mondtam.

Hogy mit érdemes rólam tudni? Nos, semmit, egyáltalán nem vagyok érdekes, valószínűleg ezért is léptek le a napraforgóim. Elég is lesz a sok hitvány hamis barátból, olyanra immáron nem tartok igényt. Viszont annál többet kell, hogy beszéljek az egyetlen igaz barátomról, Jessről, akit ugyan nem olyan régóta ismerek - bár olyan, mintha ezer éve barátok lennénk -, ő az egyetlen, aki mindig kitartott/kitart mellettem, pláne a nehéz időkben. Rá mindig mindenben számíthattam, ami valami hihetetlen jó érzés. Bár, hogy őszinte legyek a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ő hogyan tud elviselni a sok hülyeségemmel együtt, és miért nem menekült már el tőlem sikítva. Ez a mai nap legnagyobb rejtélye. Lehet, meg kellene egyszerűen kérdeznem tőle? Ki tudja… Néhány ember szerint korábbi önmagam szelleme vagyok mostanában. Én ezt határozottan nem vettem észre. Ezek szerint akkor nem csak időjárás, hanem szellem is vagyok, elég fura párosítás nem gondolod? Jessről még azt mindenképpen meg kell említeni, hogy ő az az ember, aki mindig kirángat a gödörből, vagy legalábbis megpróbálja, ami elég fárasztó lehet magamat ismerve. De hogy miért nem adta még fel? Hm… Egy újabb kérdés, amit fel kéne tenni neki. Tudod, én elég gyakran annak a bizonyos gödörnek az alján vagyok, olykor mások dobálják rám lapátszám a földet, olykor én ásom saját magamat mélyebbre. Mindkettő ugyanolyan rossz, talán a második a rosszabb. Ja, és jegyezd meg a gödrös hasonlatomat, elég gyakran használom. Ne aggódj, kapsz még több általam használatos mondást, csak szépen sorjában haladjunk, nem lehet egyből elmerülni AJ világában, ahhoz idő kell.

A mai fontos téma a szerelem, vagyis az érzések. Na, ez totál úgy hangzott, mint egy töri óra az iskolában. „A mai óránk témája a francia forradalom.” Nem tiszta ilyen? Volt egy srác, vagy még mindig van, mert nem halt meg, akit hívjunk mondjuk… hm… Dave-nek, ez elég átlagos név. Nos, ez a Dave elég fontos volt nekem - még mindig az, a korábbi megjegyzésem miatt -  nagyon hosszú ideig, és ő az egyik oka a mostani hangulatomnak. Valahogy mindig azt éreztem, hogy ő a tökéletes pasi számomra, persze tudom, hogy senki sem tökéletes, de nekem mégis minden hibájával együtt az volt. Én komolyan, őszintén elhittem, hogy lehet esélyem nála, ez már talán a hülyeség felső határát súrolja. Dave is tipikusan az a típus, aki a bálkirálynőt viszi haza, ha teheti. Most azt mondhatnád, hogy nem így van, pedig de. Gondolj csak bele, hogy minden pasi, aki teheti, a bálkirálynőt választja a koszos kis jelentéktelen Hamupipőke helyett… Ez örökérvényű törvény. Nemrég néztem a Ten Inch Hero című filmet, amiben szintén erről volt szó. Ott pont az ellentétét mondják, hogy addig oké, hogy a bálkirálynő kell mindenkinek, de nem azt akarják hazavinni. Zsiráfeffektus mi? Szép, szép, csak otthonra nem kéne… Baromság! Kit akarnak ezzel áltatni? Valószínűleg elég sokat fogsz még Dave-ről és Jessről hallgatni, elvégre csak ez a két ember az, akiről tudok neked beszélni. Hidd el, hogy később még soknak is fogod érezni az ömlengéseimet.
Most jöttem rá, hogy még nem is tudod, hogy mi értelme ennek a Dave-es firkának. Tehát most már annyit tudsz, hogy Dave nagyon régóta fontos nekem, de én neki persze, hogy nem és valószínűleg soha nem is leszek. Na, jelenleg ez az, amit megpróbálok túlélni Jess segítségével. Eddig nem túl sok sikerrel, de mit várunk? Két hét alatt nem lehet csodát tenni, bár azt mondják, hogy ennyi idő alatt a világot is meg tudnánk váltani. Hm… Az lehet, hogy erre elég két hét, de egy komoly szerelmi csalódáshoz ez kevés idő. Egy kicsit elbizonytalanodtam abban, hogy ez tényleg szerelmi csalódás-e. Olykor nem is tudom, hogy mi a szerelem definíciója, mindenkinek más talán. De most komolyan, honnan tudja az ember, hogy szerelmes? Rá van írva a homlokára? Vagy a szeme csillog? A drogosoknak is, ha be vannak lőve, mégse gondolom, hogy olyankor fene nagy szerelmet éreznek. Most vizsgáljuk azokat a bizonyos lepkéket! Én nem tudom ki találta ki, hogy a lepkék a gyomorban a szerelem jele. Ha az én gyomromban lenne egy marék lepke, tuti hánynék, és tuti nem lenne jó érzés, akkor erről ennyit. Aki kitalálta csak egyen sok lepkét, és érezze jól magát tőle, vagyis inkább ne egyen, sajnálnám a lepkéket. Szeretem őket, ne haljanak meg egy hülye miatt. Én határozottan kiállok a lepkék mellett! Védd a lepkéket, ne légy szerelmes! Vagy… Egyél hangyát, ha szerelmes vagy! Igaz a hangya nem repül, hanem mászik, de ugyanolyan érzés lehet mindkettő… Szar… Mi van még, amit a szerelem jeleként tartanak számon? „Ha nincs veled, folyton hiányzik.”  A mamám sincs már sajnos velem, mégis nagyon hiányzik minden nap, akkor szerelmes lennék a mamámba? Kétlem... Újabb baromság. És még egy feltétel, amit hallottam. „Imádod, ahogy kimondja a neved.” Én kifejezetten utálom, bárki is mondja ki a nevem, annyit hallottam már, hogy meguntam... Megint nem nyert. De akkor összegezzük a szerelem fogalmát! Drogos állapotban a sarokban ülve, lepkét kajálva sírni, mert hiányzik, miközben folyton mondogatják a nevünket. Kijelenthetem, hogy én nem voltam/vagyok szerelmes, ha ez ezt jelenti.
Azt hiszem, mára ennyi is elég volt. A következő levelem témája az álmok, már ha az elsőt túlélted, és kíváncsi vagy a folytatásra. Ja, azt még muszáj megemlítenem, hogy a levél megszületését köszönjük meg Charlienak (Egy különc srác feljegyzései), vagy inkább az írónak kellene? Nem, Charlie-nak. Ha teheted, mindenképpen olvasd el a könyvet.
A mai tanulság: A lepkéket védeni kell az elvetemült szerelmesektől, különben hamar kihal a pillangóállomány.
Bocsi a borongós időjárásért és a szellemjárásért. Eső ellen használj esernyőt, a szellemek ellen meg sok sót!

Új barátod,
AJ